A családi fotózás nem csak a képekről szól, hanem arról is, hogy mindenki jól érezze magát a folyamat során. Ahogy a gyerekek nőnek, változik a figyelmük, a hozzáállásuk és az, hogyan lehet őket bevonni a közös mókázásba. Ebben a bejegyzésben végigvezetlek rajta titeket, hogy a babáktól a kisiskolásokig mire érdemes figyelni, és milyen apró trükkökkel tehető gördülékennyé és pozitív élménnyé a képek elkészítése.
A babák világában minden az alvásról és evésről szól, így az a legjobb, ha a fotózást is az ő ritmusukhoz igazítjuk. Ha a baba kipihenten és jóllakottan érkezik, sokkal nyitottabb lesz a döncölésre. Persze így is előfordulhat, hogy nyűgösebbé válik, ilyenkor érdemes lehet egy picit kivárni, hátha etetés, peluscsere után visszajön a jókedv. A szabadtéri alkalmak esetében fontos, hogy ezek többségében naplementekor történnek, ez azonban a piciknél még gyakran pont egybeesik a fürdetés–altatás környékével. Ha úgy érzitek, hogy ez így túl nagy küzdelem lenne, akkor inkább otthoni vagy stúdiós környezetet ajánlom, ahol rugalmasabbak tudunk lenni az időponttal.
Ebben a korban a baba már nem egészen pici, de még nem is igazi tipegő. Minden érdekli, tele van kíváncsisággal, ugyanakkor nagyon hamar elfárad. A fotózás során sokat segíthet, ha elhozzátok a kedvenc játékát vagy mesekönyvét, és előre átgondoljátok, milyen játékos tevékenységeket szeret igazán – legyen az ringatás, repülőzés, dobálás vagy éppen csikizés. Érdemes enni- és innivalóval is készülni, és előre megbeszélni, mi legyen a terv, ha a kicsi elfárad vagy nyűgös lesz. Ilyenkor közösen döntjük el, hogy inkább rövidítünk a fotózáson, vagy próbálkozunk még egy kicsit újabb és újabb játékokkal fenntartani a figyelmét.
A tipegőkor maga az örökmozgás. Lélekben készüljetek fel rá, hogy gyermeketek biztosan nem fog nyugodtan megállni és mosolyogni, de a jó hír az, hogy nem is kell neki. Inkább hagyjuk, hogy felfedezzen, rohangáljon, játsszon, mi pedig csatlakozhatunk hozzá ezekben a tevékenységekben. A fotózáson jó, ha van nálatok valami kis nasi vagy innivaló, ami visszahúzza kicsit, ha elfárad, és egy kedvenc játék itt is segíthet, hogy újra bevonódjon. Ne ijedjetek meg akkor sem, ha beüt a hiszti, ez teljesen természetes, és ennél életszerűbb fotókat akarva sem tudnánk készíteni.
Az ovis gyerekek már pontosan értik, mi történik körülöttük, ugyanakkor gyorsan elveszíthetik az érdeklődésüket. Sokkal könnyebb dolgunk lesz, ha előre mesélsz a picinek a fotózásról, mintha ez egy különleges játék lenne, amiben részt vehet. Indulás előtt érdemes hagyni nekik egy kis időt az átállásra, hogy ne kelljen hirtelen abbahagyniuk a játékukat, ezzel sok stresszt spórolhattok meg magatoknak. És itt is igaz: nem kell elrejteni a kedvenc plüsst vagy dinót – ezek a tárgyak a történetük részei, és a fotókon is személyessé, életközelivé teszik a pillanatokat.
A kisiskolás gyerkőcök már igazi partnerek a fotózásban. Ha bevonjátok, elmondjátok neki előre, mi fog történni, és megkérdezitek, ő mit szeretne viszontlátni a képeken, sokkal lelkesebben vesz részt az egészben. Ha szeretnétek pár klasszikusabb családi portrét is, biztosan nem lesz vele probléma, de a játék, a közös nevetés és a bohóckodás itt sem maradhat el. És persze a jutalom is sokat számít: ha tudja, hogy a fotózás után fagyizás vagy játszótér következik, az egész élményt egészen biztosan szép emlékként rögzíti magában.
